Enyhe szél fúj, gyenge bizalom,
Egy arc se sápadt,
inkább tejfölös.
az a pár centi járás földfö-
lött szépen megoszlik
cipőink között:

Nem maradhacc, nem is mész
Noha csatlósod a csukló,
nem int utánad a kéz.

hátadon az izzadtság világít,
Mégis, most mégis visszalépsz.












[2003 május-június]

| Changed My Mind – Lőrincz Edina fotója

Egy autóban bezárkózva ül,
ő az, akit alig ismerek.

ahogy figyeli a légkört,
sűrűsödik mígnem este lesz,
tasakba kerül
egy éji esőköpeny.
zenéket hallgat az
kit alig ismerek,
nagysága előtt meghajol
egy utcai lámpa.
bármilyen madár szárnyzaja
a fűtőház felől.
Te, te aki amott
a padon hanyatt,
ugye
nem tudnád
írisze színét egyből eltalálni,
mondják nekem.

Mivelhogy tűnőben vagy
elég sok retináról,
szeme járására
billented fejed.






[2002 április]

| Revealed Secrets – Lőrincz Edina fotója

Fáradtság köpenyként levethetővé válik,
elnyúlhatsz rajta a virággrupp közepén,
reggel hat óra pont.
Fönt már befejezték a felhő-graffitizést,
üzenetek tehát libegnek,
pezsegve\hangtalanul.
Néhány nesz jön közelre.









[2000; 2007 december 9.]

| Névtelenség – Lőrincz Edina fotója

Hát hányszor néztem még az ablakod,
nyár meg ősz van újfent a levegőben
tizenegy és éjfél után
ki lélegezne veled egyoldalon,
még az idén, after July;



Heg a járdacsíkon, aszfalt,
lépcsőházod kész gerincsorvadás,



Hát hallani ahogy egyik napra-másra
lehámlasz.

| Vaspinokkió – Lőrincz Edina fotója

Étele volt sáska és erdei gyümölcsök
valamelyes pólója repkénylevelekből,
folyónál pléhcsuprot tartott,
a polcot
a lapokat mindig letörülte,
Nappal a karján aludt
a ház takaróként ölelte körbe,
Valaki időnként érkezik
tincsek hajzat az ablaksaroknak
az éj-
szakai levegőben van még némi hamv,
meglép az ajtó,
Ott áll középen.






[2002 – 2004. szeptember]

| Párhuzamos világok – Lőrincz Edina fotója

Így fázol.
Kézfejeden már nem
világítanak a picinke játék-erek
Nincs itt semmiféle részvét,
látod semmi bú
se szelet, se cikk,
nulla bánat.

Valami mást csinálhatnál, barátom
fellegcsék ülnek a láthatáron,
tenyerük semleges, vidám.
tányérjuk ez, hát abból is eszel,
mert elfáradtál
míg felkapaszkodál idáig
létra, lajtorja tetején a dísz.

Nézd, ül a bougainvilleán,
Az eltekintés könnyed madara
nem tudni, mit művel veled,
mikor a sövény mentére leérsz.

Tudod, nyugszol majd; nem reszketsz
ne fázz,
a lélegzet, éji szuszogás
nem hagy el, inkább hagyogat,
csupa bokor- meg virág-tüdődben
kinyitja most a kertkaput:
tényszerű cinke,
erőskezű bougainvilleák;
Megtekint, csiripel, kivár
majd visszacsuk.

| Daybreak Desires – Lőrincz Edina fotója

Milyen lesz majd szőkesége, nem tudom még
de tudom már, milyen
a vászontáska átvetett
akár a becsületrend övje átvetve a vállon,
cipője szánnivalón piros és lábtalan,
elhagyatott meg nagyszerű,

Alig fogható, báva finomság,
Enyhe bánat, marékszám
félbevágott szomor-pirulák.

Milyen lesz szeme fénye, nem tudni még,
de a csókolózó
neonsugárban ízlelőbimbóit
megláthatod, külön kék külön zöld
külön áramsárga.

Milyen lesz hangja színe, még nem tudom
de áthallik, sejthető merre jár
a fotelon otthagyott pisszegés,
lábbeli, kabát;
légnemű támaszték az állnak.

| Kétségtelenül – Lőrincz Edina fotója

Se séta – átsétálsz a fasoron által,
ebben a június-helyzetü hársaságban
növénynyár, párák, légvonat,
Amint a középsők odagyűlnek
ahol leülni akarnál mikor már
csuklód barnul a fáradtságtól,
érik valami nagyra-nagy,

vagyis ahonnan érkezel még
és amerre ittmaradtál
azontúl csak a deszkaföld,
gyep: kímélő mosással is
ledörzsölődő festék,
lépni lépsz és egyre súrolódik
a parafatalpú csütörtök,

osztódó-foszló ruhák évada
igen-igenis legszebb a nyár,
másnak remélni
á, azt nem, ezt sem érdemes,
legföljebb szétmázolt felhők célcsoportját
felmérned napra-nap;

Ahová leültél, ne láss meg
míg csont van bennem,
körülötte szusz.

| Figyelőszolgálat – Lőrincz Edina fotója

Mért félnél néhány
erős szavaktól,
vörös szőnyeg, sáros költemény,

lehet-e némán ezt meg azt e vállon
lehetne néha, mindig, bárhol, mégsem,
talán, ámbátor, hátha, volna, meg
lehetne mégis, nohát és korántsem
lehet-e bárni, bármizni igent?

Miért félsz.
Hát látod,
egy nyílt seb
zsebe a háton,

s fénylesz, pon’ mint egy márkabolt
esős évszak reggel-hajnalon.

| Bazsalikom és kreativitás – Lőrincz Edina fotója

Amikor a géped teljesen lelassul
kényszerleszáll, alig érintve a földet
átépítem ismét az életem,

egyre többet látva meg belőled;
Néhány közfal hever itt lebontva
nem sokáig: a hajtóműk leálltak,
míg a beálló csendben a pipacsföld
ejtőernyője szétterül,

Szobád zöld tapétával bevonva.

Más nem meri az övét kicsatolni,
pedig már közelről sivítnak a mentők,
látják, amint kilépsz a szárnyra
a felzavart varjúraj elül,
és leugrasz. Nem történt semmi más,

egy szál repedés sincs a törzsön –
(képszegek kerülnek körbe falakra)
egy szakadás sem az ünneplő ruhádon;

Tükrös polc épül a fürdőszobába
amíg a buszod a sztrádára kiér,
galagonyaágat hozol a kezedben
a rét deres volt – piros a levél.

A repkény már nyújtóz a tűzfalon.

Kórházból szinte rögtön kiengednek,
addigra teljesen megszárad a lakk
mikor csöngetsz, az ajtó mögé állok,
hogy ne tudd, ki ért haza hamarabb.

| Bürokrácia – Lőrincz Edina fotója