Nyugszol majd »

Így fázol.
Kézfejeden már nem
világítanak a picinke játék-erek
Nincs itt semmiféle részvét,
látod semmi bú
se szelet, se cikk,
nulla bánat.

Valami mást csinálhatnál, barátom
fellegcsék ülnek a láthatáron,
tenyerük semleges, vidám.
tányérjuk ez, hát abból is eszel,
mert elfáradtál
míg felkapaszkodál idáig
létra, lajtorja tetején a dísz.

Nézd, ül a bougainvilleán,
Az eltekintés könnyed madara
nem tudni, mit művel veled,
mikor a sövény mentére leérsz.

Tudod, nyugszol majd; nem reszketsz
ne fázz,
a lélegzet, éji szuszogás
nem hagy el, inkább hagyogat,
csupa bokor- meg virág-tüdődben
kinyitja most a kertkaput:
tényszerű cinke,
erőskezű bougainvilleák;
Megtekint, csiripel, kivár
majd visszacsuk.

| Daybreak Desires – Lőrincz Edina fotója