Madrigál pótlólagos sorokkal »

Milyen lesz majd szőkesége, nem tudom még
de tudom már, milyen
a vászontáska átvetett
akár a becsületrend övje átvetve a vállon,
cipője szánnivalón piros és lábtalan,
elhagyatott meg nagyszerű,

Alig fogható, báva finomság,
Enyhe bánat, marékszám
félbevágott szomor-pirulák.

Milyen lesz szeme fénye, nem tudni még,
de a csókolózó
neonsugárban ízlelőbimbóit
megláthatod, külön kék külön zöld
külön áramsárga.

Milyen lesz hangja színe, még nem tudom
de áthallik, sejthető merre jár
a fotelon otthagyott pisszegés,
lábbeli, kabát;
légnemű támaszték az állnak.

| Kétségtelenül – Lőrincz Edina fotója