Sanzon a Bazsalikom utcából »

Amikor a géped teljesen lelassul
kényszerleszáll, alig érintve a földet
átépítem ismét az életem,

egyre többet látva meg belőled;
Néhány közfal hever itt lebontva
nem sokáig: a hajtóműk leálltak,
míg a beálló csendben a pipacsföld
ejtőernyője szétterül,

Szobád zöld tapétával bevonva.

Más nem meri az övét kicsatolni,
pedig már közelről sivítnak a mentők,
látják, amint kilépsz a szárnyra
a felzavart varjúraj elül,
és leugrasz. Nem történt semmi más,

egy szál repedés sincs a törzsön –
(képszegek kerülnek körbe falakra)
egy szakadás sem az ünneplő ruhádon;

Tükrös polc épül a fürdőszobába
amíg a buszod a sztrádára kiér,
galagonyaágat hozol a kezedben
a rét deres volt – piros a levél.

A repkény már nyújtóz a tűzfalon.

Kórházból szinte rögtön kiengednek,
addigra teljesen megszárad a lakk
mikor csöngetsz, az ajtó mögé állok,
hogy ne tudd, ki ért haza hamarabb.

| Bürokrácia – Lőrincz Edina fotója